Mivel többen javasolták, hogy írjak könyvet, de az nagy meló, sok-sok előkészület és tervezés és mivel én egy nagyon lusta ember vagyok ( innen is a név) ezért úgy gondoltam, előbb egy kisebb fába vágom a fejszém. Mondjuk ebbe. Írok egy blogot. Leírom a dolgokat, amik foglalkoztatnak éppen. Hogy mit hogy látok ebben az adott pillanatban. Lehet, hogy soha senki nem fogja elolvasni, benne van a pakliban, sőt…ez elég valószínű..de legalább lesz mit visszaolvasnom, és lesz min nevetnem, meg pironkodnom 10 év múlva.

Elöljáróban néhány szó rólam, hogy jobban be tudj lőni. 25 éves vagyok és nő. Dolgozom, edzem, párkapcsolatban élek. És félek. Azt hiszem ez a legfontosabb, hogy kimondjam, hogy félek, aggódok és pánikolok, akárhányszor magam maradok és nincs ami elvonja a figyelmem arról, ami valójában körülvesz. Akkor mindig eszembe jut, hogy mi van akkor ha még sincs bennem annyi, mint gondoltam? Mi van ha kevés vagyok? Mi van ha most már ez mindig így lesz? Ha így telik el az életem és fonnyadok el napról napra? Dolgozok, hogy legyen mit ennem, aztán kitolok egy-két gyereket és próbálom őket rávenni, hogy ők majd jobban csinálják, és megvalósítsák helyettem azt amihez nekem nem volt elég bátorságom, tehetségem, erőm?  Mindig azt mondják, hogy becsüld meg amid van, mert lehetne rosszabb is, születhettél volna Afrikába ahol egy rozsdás pengével kivágják a csiklódat, hozzáadnak egy vadidegenhez és robotolhatsz és szülhetsz életed végéig, vagy amíg el nem visz az AIDS vagy az éhhalál, vagy egy háború.

Pompás. Remek kilátások.

Szóval a hivatalos álláspont szerint, nincs okom panaszra. Van családom, bár csonka, de nem vagyok állami gondozott és nem erőszakolt vagy vert az apám. Van normális irodai munkám, bár nem fizet valami túl jól, de legalább van, hiszen nézd csak meg kislányom, hány diplomás ember tölti fel a polcokat a tescóban, mert hát válság van, és valamiből élni kell, a szar munka is jobb, mint a semmi. Van egy barátom, aki ugyan nem valami romantikus alkat, de legalább családcentrikus és stabil anyagilag, hiszen nézd meg kislányom, hány csinos 30-as nő vadászik ilyen férfira és állapodik meg végül egy x-lábú, kopaszodó, link, szerencsejáték függő kurvapecér mellett csakhogy szülhessen végre valakinek és ne haljon meg egyedül a macskái között, hiszen a barátnői már mind férjhez mentek és lebabáztak, szóval tikk-takk ketyeg a biológiai vekker.

A legnehezebb az életben az, hogy meg tudd ítélni, hogy mi a különbség az önfeladás, megalkuvás, gyávaság, változtatástól való félelem és a racionális elfogadás és megbékélés állapota között.

Minden önsegítő Oshós-Müller Péteres-Dr.Csernusos-Coelhós idézet és jótanács arról szól, hogy ne félj Önmagad lenni, lépj ki az ismeretlenbe, kövesd a szíved, menj az álmaid után, YOLO. Bullshit.

Ez folyik mindenhonnan. És néha egy percre még el is szégyelled magad. Hogy hát végül is tényleg, kockázat nélkül nincs nyereség és hasonlók, és aki keményen dolgozik eléri a célját.. Az amerikai Dr. szöszis maszlag… és tényleg sajnos ez a fő probléma. A parasztvakítás. Hogy eléd tesznek valamit amit soha a büdös életben nem érhetsz el. Ahogy az egyik kedvenc filmemben a harcosok klubbjában mondták vala: „A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon-nagyon berágunk.”

Hiszen végül is hány kiváló ember van a világon? Akiknek összejön minden? Aki kiemelkedik a pórnép közül önerőből? Ezzel az a gond, hogy ahhoz hogy kiemelkedj, és ez nagy szónak számítson, kell egy nagy arctalan szürke és nyomorult embermassza akik közül ki tudj emelkedni. És sajnos mivel mindenki nagyon különlegesnek tartja magát, ezért legtöbbször fel sem merül az emberben, hogy őrá bizony pont a kettes számú noname statiszta szerepét osztották ebben a darabban, és soha nem fog Shakespearet szavalni miközben mindenki visszafojtott lélegzettel hallgatja, mert lássuk be, a legtöbb ember hiába hiszi el magáról, hogy alkalmas lenne rá, nem az, és soha nem fogja megkapni azt az 5 percnyi osztatlan figyelmet a színpadon, amiről úgy gondolja jár neki, mert nem jár, csak ő ezt nem tudja. Csak látja a buta szöszit felstrasszozva és csillámozva és boldogan, és azt gondolja hát ezt én is tudnám csinálni sőt még jobban is,nem nagy kunszt. De azt nem látják, hogy azért, hogy most ott állhasson, 1 órával ezelőtt még az 58 éves rendező szottyadt kis golyóját nyalogatta mindezt olyan áhítatos és szerelmes arccal, hogy az úriember el is higgye, hogy nem hányja ki a belét ettől, sőt egyenesen ez volt minden vágya.

Sok gazdag és sikeres emberrel volt már dolgom és a legboldogtalanabb emberek a világon.Bár ahogy  a mondás tartja kényelmesebb egy audiban sírni, mint egy biciklin, de sajnos mo money mo problems. Mire középkorúak lesznek és teljesen kiégnek, már bármit megadnának a lelki békéért. Látóhoz, jósnőhöz, utaztatóhoz járnak, jönnek nekik varázsbottal vízereket rajzolgatni, és akkor 2 méterrel odébb rakja az ágyát, mert biztos az a fránya vízér volt, amiatt nem tudott aludni. De előtte a feng-shuissal is meg kell vitatni, hogy odébb lehet-e tenni az ágyat, hogy ne boruljon meg az egyensúly. Mennek ők jógázni és welllnessezni, mauri masszázsra, mennek megkeresni a pálma levelüket. Váltogatják a vallásukat, hátha valami keleti bölcs kitalálta, hogy hogy altasd el úgy a bűntudatod és legyél nagyon elégedett a mivoltoddal, hogy közben kurvázhatsz, gátlástalanul csalhatod a pénzéhes feleséged, a gyerekeddel ne kelljen beszélgetni, csak legyen elég hozzávágni egy köteg pénzt oszt jónapot. De sajnos ott nem árulnak ilyen csomagot, ami instant elégedettséggel és megbékéléssel tölt el. Pedig lenne rá kereslet, és van benne pénz,ki tudja, lehet meg is csinálom..