Ma éjjel volt az első este, hogy nem aludtunk együtt az eddigi 3 közösen eltöltött évünk alatt. Bármilyen vitánk is volt eddig, mindig egy ágyba feküdtünk le, még ha egymásnak háttal is és puffogva. Tegnap este mikor tüntetőleg bejöttél a hálóba és kivitted a takaród a kanapéra, már sejtettem, hogy köztünk valami végérvényesen véget ért. Pedig még csak nem is kiabáltunk, mindössze egy apró összezörrenés volt. Feküdtem a sötétben, néztem a plafont és hallgattam, ahogy a 120-as hátaddal fészkelődsz egy 60 centi széles kanapén, csak azért hogy megmutasd. Arra gondoltam, hogy nem vagyok boldog. És te sem vagy az. És igyekeztem visszaemlékezni, mikor voltunk mi utoljára boldogok együtt. Arra jutottam, hogy talán soha. Társas ...

Ez a kis mottó volt, kiragasztva a szobám falára. Hogy, mindig lássam. Minden reggel, mikor felkelek. És minden este mielőtt, elindulok futni a szigetre. Hogy tudjam, miért csinálom. Nagyjából annyit tesz, hogy a pokol definíciója nem más, minthogy az utolsó napodon a földön, az ember akivé váltál találkozik az emberrel akivé lehettél volna. Van, akinek ez nem jelent semmit. De én, napokig a hatása alatt voltam, miután először olvastam. Bár nem járok templomba és nem tartozom egyik felekezethez sem, de megvan a magam kis bensőséges kapcsolata Istennel. És szerintem a tálentumról szóló példázat is valami hasonlóról szól. Hogy ügyesen gazdálkodjunk azzal, amit kaptunk. Ott is azt büntetik meg a végén, aki elásta és nem kezdett vele ...

Nem szeretek politizálni, mert a legtöbb ember Magyarországon, vagy véresszájú Fideszes aki hajtogatja a parasztvakító propagandát, hogy rezsicsökkentés és tisztelet a Magyaroknak és egyéb agyrohasztó baromságokat vagy csak azt tudja hogy ez így nem jó és akar valamit, valami mást ami nem ez. Kérdezem én, hogy mire fel jár tisztelet a Magyaroknak? Mitől vagyunk mi jobb nemzet mint bármelyik másik? Ennyi erővel azt is harsoghatnánk, hogy tiszteletet a Litvánoknak. Minden országnak, megvan a maga kultúrája, a maga szokásai, történelmi szégyenfoltjai és büszkeségei. Mindenkinek a sajátja a kedves, és arra büszke de attól, még ezt senkinek nem kell önmagában tisztelnie. Tiszteletet az kap, aki meg is adja. És lássuk be kicsiny kormányunk ...

Egy ideje eltűntem. Bár nem hiszem, hogy lennének visszatérő olvasóim, akik hiányoltak volna. Ha mégis csak lenne ilyen, akkor ezer bocsánat. Az indok nem más, minthogy elköltöztünk, és elkezdtem az egyetemet. Levelezőn, meló mellett. Mondjuk, pont úgy hiányzott ez most nekem, mint egy nagy gennyes fekély a hátam közepére, de sebaj, kibekkeljük valahogy. Eddig azt hittem meg tudom úszni ezt az egyetem kérdést, de úgy néz ki nem sikerült. Idáig úgy voltam vele, mivel manapság már minden lolka-bolkának van valami egyetemi végzettsége, de munkatapasztalata zéró, ezért én arra mentem rá, hogy jó legyek a munkámban. Így mikor interjúztattak, mindig engem választottak és nem a frissen végzett egyetemistákat, mert én úgy tudtam oda menni, hogy ...

Azt hiszem kevés kiábrándítóbb dolog van, mint a férfi hiszti. Amikor egy férfi, puffog, duzzog és csendkirályosat játszik, te meg barchobázd ki, hogy most meg mi baja? A hiszti tipikusan a női fegyvertár kelléke. Egy férfi mondja meg, hogy ez meg ez nem tetszik. A nőknek kell a visszaigazolás, hogy a másik, ha igazán ismeri őket és visszapörgeti az eseményeket, akkor ki fogja tudni találni, hogy mi esett nekik rosszul az elmúlt 8 óra történései alatt. A férfiaknak legtöbbször ehhez semmi kedvük, és amúgy meg nagy ívben le is szarják. Nem elég empatikusak ahhoz, hogy egy nő fejével tudjanak gondolkodni. „ Mi bajod? Semmi. Mi bajod? Semmi. Ha nem tudod már régen rossz. „

Este lefekszünk, minden rendben. Reggel felkelek és látom a fején ...

Nektek is van olyan, hogy olyan emberrel álmodtok, akivel évek óta nem találkoztatok? Mondják az okosok, hogy álmodban az agyad az aznapi ingereket dolgozza fel és raktározza el. Eszembe se jutott tegnap ez az ember. Dávid. Ő volt gimiben a love of my life. Persze erről ő soha nem fog tudni. Gimiben elég fiús lány voltam, ő meg évfolyamtársam és brutál helyes. Nem voltunk azonos kategória. Eszembe se jutott próbálkozni. Tudtam, hogy esélyem se lenne nála. De ebből kifolyólag, ha például megláttam a folyosón állni, csináltam egy hátra arcot, lementem egy emeletet, és felmentem a másik oldalon, mindezt azért, hogy ne kelljen elmennem mellette. Jó nagy gyökér voltam, de hát ez van. A barátnőm persze egyből levágta. Méghozzá onnan, hogy amúgy ...

Ez a blog valószínűleg sosem lesz túl népszerű vagy olvasott. Nincs benne semmi olyan, amit a népek előszeretettel megosztanak. Semmi napi 50 pozitív gondolat, vagy a Dalai Láma üzente, semmi olyan életbölcsesség, amit egy haldokló üzen a fiataloknak, nincsenek cuki kiskutyák és babák. Csak az én saját belső kis vívódásaim és harcaim. A saját démonjaim, amikkel küzdök. Néhány kellemetlen téma boncolgatása, amivel az emberek nem szívesen vállalnak sorsközösséget. Ha írna egy blog bejegyzést egy férfi arról, hogy minden este álló farokkal alszik el a barátnője mellett, akivel havonta egyszer van szex és aki akkor is úgy tesz, mintha a fogát húznák és kurva nagy szívességet tenne vele, ki osztaná meg? Sokan éreznék úgy, hogy ...

Mi vesz rá egy középkorú nőt arra, hogy báli sminkben és gondos munkával előkészített hajjal ( értsd, hajvasalóval begöndörít majd lakkal fixál) menjen le a konditerembe edzeni, mindezt forrónadrágban és sportmelltartóban, megspékelve egy strasszos köldökpiercinggel? De most komolyan... Ez valami kibaszott beteg vicc? Én örülök, hogy végre lemoshatom az egész napos irodai pomádét a fejemről és levegőhöz jut a bőröm. Ott állok csutkára leizzadva, oroszlánszagúan, vörös fejjel, szétzilált séróval erre odaáll mellém kontrasztnak egy nő, aki nagyon figyel rá nehogy olyat csináljon, amitől véletlenül is megizzadna, vagy elkenődne a sminkje esetleg összekócolná a haját. Ja és közben a barátnője, ugyanez pepitában csak nem ...

„ Csak annyit kértem tőle, hogy ne tudjak róla. 40 évesen egy gyerekkel már hova ugráljak?” – aztán lesütött szemmel piszkálgatta tovább a salátáját. Nem nézett rám többet.

Nem lepődtem meg, hogy így gondolja. Eddig a pillanatig, mindig kellemetlenül éreztem magam a jelenlétében. Mintha átverném. Mintha becsapnám. Mintha titkolnék előle valamit, amiről tudnia kéne. Pedig nem én voltam az egyetlen. A szemébe mosolygott mindenki, mikor hozta kedvesen a sütijét, amit a férje barátainak sütött, hogy a kedvükben járjon. Mosolygott rá mindenki, mikor vendégül látta a társaságot, és álló nap sütött főzött és körül ugrált mindenkit. Mosolyogtak és nézték azt a csinos kis szarvat a fején, amit a drágalátos férje ragasztott ...

„A nők egy külön állatfaj” – mondja mindig a párom.

Szerintem, ez nem feltétlenül igaz, csak egy kicsit máshogy van bekötve az agyunk. Nálunk egy esemény bekövetkeztekor 10% az, ami valójában történik és 90% az, ahogyan ezt megéljük. Az hogy ezt a dolgot hogyan éljük meg, abban közrejátszanak a félelmeink, régi sérelmeink és megaláztatásaink, egyebek. Egy férfinél, ha valami történik, azt tárgyilagosan tekinti. Egy kicsit távolabbról nézni, összefüggéseiben látja a dolgot. Látja a problémát és keres rá egy megoldást. Minden az ami. Nincsenek mögöttes tartalmak, rejtett jelentések, lehetséges kimenetelek. Az alma az alma. A szék meg egy szék.

Ezért mondják hogy a nők bolhából csinálnak elefántot és ...