Mind tudjuk, mi jön a szakítás után. Majd jól megmutatjuk, hogy ha neked nem is, de nálad sokkal jobb paliknak igenis kellek, fogsz te még sírni utánam, majd meglátod mit vesztettél stb stb.. Tehát egy álmos hétfői reggelen, beregeltem tinderre. Már egy ideje hallottam róla, hogy mostanában ez dívik, de mivel párkapcsolatban éltem a közelébe sem mentem. Húzogattam, jobbra balra igazából lövésem nem volt mit csinálok, meg hogy miért is vagyok én most itt, mert minden férfi arcához tudtam kreálni egy háttér storyt, hogy miért is nem szimpatikus és miért nem hozzám való. ( Itt jegyezném meg, hogy minden valószínűség szerint ez egy intő jel, hogy még nem biztos, hogy ott tartok ahol gondolom, hogy tartok a lezárás tekintetében.)

Ez túl helyes, biztos valami kis tripperes pina bubus. Ez tuti egy pancser, aki esténként törpés pornóra veri. Ez egy pszichopata aki reggel a tejes dobozt, a darabolt prostik mellé teszi vissza a hűtőbe. Atyaisten tükörbe félmeztelenül pózolós tricepsz feszítős, hát ezt nem tudom ki veszi komolyan. Paraszemű. Túl pufi. Túl vékony. Túl kedves. Csámpafogú. Igénytelen. Egy kilométerről fényképezős, valahol a tájképben keresd meg Waldót és találd ki, hogy nézhet ki. A leszarom, hogy nézek ki mert entellektüel vagyok és én a személyiségemmel hódítok. Sálas művészlélek. Na végre. Kis aranyos, nem az a tipikus szép fiú de van benne valami…aztán végig gondoltam hogy ha 150 férfi közül ő az első akit nem nyomok egyből tovább, akkor ezzel valószínűleg pontosan ugyanígy van még 800 másik normális értékrenddel bíró nőtársam…. tehát megközelítőleg napi 100 lánnyal levelezhet, kell a faszomnak a konkurencia.

Szóval egy óra múlva le is töröltem szépen az appot, hogy nem ez lesz az én utam. Erre, egyszer csak bejelölt valaki facebookon. Na pont ez a srác akit, kiszúrtam hogy jó lenne, de inkább mégse. Elmondása szerint, feldobta a telefonja, hogy matchelünk és mire ott rám írt volna már töröltem is magam, így megkeresett itt. Onnantól kezdve reggeltől estig beszéltünk 1 hétig. Amint felébredt bejelentkezett, munkába menet felhívott, aztán dumáltunk amíg beért. Én már fejben le is vezettem, amolyan női logikával, hogy mindennek oka van, biztos azért történt a szakítás és minden egyéb pont most pont így, hogy mi találkozzunk, mert tényleg halál normális volt. Kis szöszi, kék szemű, olyan 170 körül, ami nekem pont ideális, picit gyúrogat, saleses egy IT cégnél, hasonló értékrend és humor, van dumája, adogatjuk szépen egymásnak a labdát, lehet vele sztorizgatni. Külön plusz pont jár érte, hogy eltérően az eddigi tapasztalatoktól, tudta rendeltetésszerűen használni a telefonját. Mármint értem ezalatt, hogy hívás kezdeményezése céljából, nem csak a viberes-messengeres faszkodásra. Egy két furcsa dolog volt, ami úgy nem igazán nyerte el a tetszésemet, de átsiklottam fölöttük, mivel én sem vagyok tökéletes, én is szoktam furán viselkedni, ha imponálni akarok valakinek és izgulok. Többek között a hangfekvése, egy-két furcsa szóhasználata( na majd csacsogunk, puszcsi, picskuba már, illetve sokat használta a „zsibbadni valamire” szóösszetételt a kedvelek valamit szinonimájaként), és egyszer képes volt az alábbi sort leírni: Jajj a francba, egy pillanatra megállt a szívem, majdnem leejtettem az új iphone 6 plus-omat. Facepalm. Érteeeem? Nem a telefonomat. Mindenképp le kellett írni hogy iphoneja van, és abból sem akármelyik, hanem 6, de még ez sem volt elég a plust is mindenképp oda kellett írni csak, hogy félreértés ne essék. Végigcikázott az agyamon a gondolat, hogy ezt most nem véletlenül Horváth Tiffanynak akarta-e küldeni Biatorbágyra, aki 18 éves és ruhaipari szakképzőbe jár, mert ő lesz majd az új Vera Wang, mivel múlt héten ráragasztott 2 strasszot meg egy masnit egy tógára? De nem. Ezt mind nekem szánta. Meg az összes mögöttes tartalmat is, amitől hanyatt kellett volna vágódnom, de ez valahogy nem történt meg. Vettem egy mély levegőt. Összeráncoltam a homlokom, amitől elkezdett a libafoszöld arcpakolás darabokban potyogni az ölebe, picit előredőltem az ágyon a törökülésemben, közben koncentráltam. Töröltöröltöröltöröl ez most meg se történt, emlékezz a sok szépre és jóra. Díjaztam a fantasztikus mutatványát egy kettősponttal, meg egy fél zárójellel és témát váltottam, mielőtt felidegesít.

Eljött a várva várt nap. Na ma végre meglátjuk egymást élőben. Még a program is tetszett, amit feldobott, menjünk ki a kopaszira bedobni egy bambit meg dumálni. Abszolút tökéletes első progi egy randihoz. Gondoltam ott találkozunk, de miközben készülődtem hívott, hogy akkor hol is lakom pontosan, hol vegyen fel. Milyen kis lovagias, megadtam a koordinátákat, és azzal a lendülettel elvágtam a lehetőségét annak, hogy ha szarfej csak beüljek a kocsimba és nyomjak egy menekülő 1-est. Na mindegy megbírjuk, csak nem lesz szar, mert ha egy seggfej lenne, azt leszűrtem volna mivel elég sokat dumáltunk. Tipegek le a parkolóba, ott áll a kocsi mellett, látom a fején hogy nem örül, én meg ránézek a fejére és én se annyira. Nem volt vele gond, csak már onnan láttam, hogy kémia nyetu. Nem tudom ki, hogy van vele, engem az ékszeres faszik zsigerből taszítanak. Egy férfin legyen 1db szép óra. Ennyi. Nincs fiszem faszom sárkányos pecsétgyűrű, fél fülbevaló, kis nyaklánc meg karkötő, kis feszület és koponya és egyéb buziskodások.

Hát elindultunk. Kezdtük kicsit feloldani a feszkót, szóba jött a munka és ezzel kapcsolatban a céges rendezvények. Én mondtam, hogy pont nemrég volt egy céges buli a Gundelben, de nem igazán volt túl oldott a hangulat, mindenki feszengett a kis ünneplős ruhájában, és úgy ültünk mint akinek karót dugtak a seggébe, miközben a frakkos pincérek kavirnyásztak körülöttünk. Én jobban szeretem a kötetlenebb programokat, amik nem ennyire formálisak. Na és ez volt az a pont ahol felcsillant kicsiny vizenyős szeme, és érezte hogy most érkezett el az a pont, melyet olyan sokat gyakorolt otthon a tükör előtt, ahol nyomathat egy kis bling-blinget, hogy azért mégis csak tudjam hol a helyem, és hogy ki ül mellettem a bal1ben. „Én az utóbbi időben nagyon hozzászoktam és megszerettem ezeket a rendezvényeket, mivel rettentő sokat járok, tudod ilyenkor összegyűlnek a cégvezetők és az IT krémje…” Az IT khrémhje…ez beleégett a dobhártyámba.. aznap délután még nagyon sokszor voltam fültanúja ennek a kifejezésnek. Kiültünk a teraszra nekem azzal a lendülettel rá kellett gyújtanom, és ha már úgyse kell vezetnem adjatok egy koktélt is izibe. Erre a randira mondják azt, hogy nem volt rossz, de a jó az nem ilyen. kb 2-3 órát dumálhattunk, ezalatt meg kellett hallgatnom, az összes öntömjénező anekdotáját, melyekben sűrűn ki kellett emelnie, hogy a magyar átlaghoz képest milyen jó a fizetése, illetve a céges ford mondeoját és a céges iphoneját. Lassan elkezdtem szemezni a hamutartóval, és elképzeltem, hogy mikor legközelebb oldalra fordítja a fejét, felkapom a hamust, a felsőtestemmel átlendülök az asztal felett, és kap vele egy jól irányzott nyugi kokit, és amíg eszméletlenül fekszik, kitörlök mindent a telefonjából ami velem kapcsolatos, hívok egy taxit és ha esetleg miután felébredt, megkeresne, letagadom, hogy valaha is beszéltünk, higgye csak hogy álmodta az egészet. Amíg így morfondíroztam, egyszer csak megütötte a fülemet, valami női név a mondandójában. A furcsa az volt az egészben hogy nem csak így hivatkozott rá, hogy a Kriszti vagy az Edina, hanem hogy a Hidasi Szabina, ha jól emlékszem ez volt talán a neve, de így frankón vezeték név kereszt névvel szépen egymás után. Innentől dotálhatjuk a körülbelül 1 órán át tartó egy levegő vétellel előadott, apró intermezzót melyben a volt barátnőjéről mesélt. Töviről hegyire tudok én már mindent, az összes kedves közös pillanatukról, arról hogy, hogy jöttek össze, a csúnya szakítás részleteit is szinte másodperces részletességgel vázolta fel. Azt is megtudtam, hogy a lány szörnyen féltékeny volt. És hogy ez őt mennyire zavarta. Kérdeztem is, hogy volt-e rá oka? Azt válaszolta, hogy nem. Bár ha jobban belegondol egyszer megcsalta, de csak azért mert ha már annyira féltékenykedik a lány, legyen is rá oka. Máááh… Drágakenyér. Te aztán tudod, mit kell mondani egy lánynak, ha fel akarod szedni.

Innen már csak egy röpke fél órás szenvedés következett, a szakítás utáni 2 évről mert, hogy ő nagyon nehezen dolgozta fel, és sokáig nem volt túl a dolgon, így minden lányban, akikkel randizott őt kereste. De most már túl van rajta, leállt ezzel. Tényleg szeretne egy normális barátnőt. Szépen lassan hazaértünk, puszi puszi, beszélünk mindenképp, nagyon jól éreztem magam. Ahogy felértem a lakásba, leültem picit átgondoltam az estét. Aztán felsejlett bennem egy név, amelyet elég sokat hallottam az elmúlt 3 órában, gondoltam megnézem már magamnak, ha most már ilyen bensőséges a viszonyunk, hogy mindent tudok az előző kapcsolatáról. Kidobta a lányt, először csak pislogtam, aztán ki kellett nagyítanom, hogy jól látom-e amit látok, és amikor leesett hogy mit is látok, felprüszköltem a röhögéstől. A csaj a klónom. Egy az egyben. Most már egészen biztos voltam benne, hogy túl van a lányon.