Egy szörnyet neveltem. Mondta a barátnőm, teljesen kiábrándulva, majd beleszívott a cigijébe és bámult maga elé tovább..

Ahhoz, hogy megértsétek, hogyan jutottunk el idáig, felvázolom, mi a mai nők alap problémája, és miért olyan sokan boldogtalanok körülöttem, és bizonyára körülöttetek is.

Mit vár el egy nő egy férfitől? Legyen: Jól nevelt, romantikus, helyes, humoros, jó kinézetű, anyagilag stabil, ambíciózus, családcentrikus és fel lehessen rá nézni.

Fel lehessen rá nézni. Mit is jelent ez?

Hogy tiszteled, és megbízol az ítélőképességében. Hogy csukott szemmel rábíznád az életed, mert tudod, hogy nincs olyan szituáció amit ne tudna megoldani. És tudod, hogy szívén viseli a sorsodat és ha kell egy egész spártai hadseregnek nekimenne érted, vagy a családotokért.

Sajnos, az ilyen férfiből van manapság a legkevesebb. Ez több mindenre visszavezethető. Például, hogy anyuci nevelte fel, és arra tanította, hogy mindent szépen beszéljen meg, kerülje a konfliktust, az iskolából meg felfújt hólyagként távozik, és tisztában van a jogaival de a kötelezettségeivel már nem. Sok ilyet látni például a különböző szórakozóhelyek előtt, gondosan belőtt séró, szűk farmer, ing, parfümfelhő hatalmas pofa, instagramra pózolás. És a 3. felese után erősnek hiszi magát, tiszteletlen, beszólogat a portásoknak mint egy rossz kisgyerek aki tudja, hogy nem kaphatják el. Ha meg mégis csak kap egy pofont, fel van háborodva és nem hiszi el hogy ez a barbárság vele megtörténhetett a mai világban. Ül a padka szélén felpüffedt arccal, picit pityereg és közben rázza az öklét, hogy csak várjál, majd jól feljelentelek, és apukám ügyvéd és felvettem videóra az arcod!

Kiábrándító.

Ezektől a férfinak közelről sem nevezhető kisfiúktól várjátok, hogy megmentsenek titeket, és felelősséget vállaljanak plusz egy vagy több emberért. Egy zacskó szotyit nem bíznék egy ilyen srácra, nem hogy egy csecsemőt.

Egy valódi férfi nem szép látvány. Erre készüljetek fel. Nem esztétikus ellenben hatékony. Akiket a konditeremben láttok, felfújt izmokkal, és többet nézik magukat a tükörben mint amennyit edzenek, azok még ennyire se férfiak mint a disco előtt pityergő előző példánk. Becsapós, mert ők zordnak adják ki magukat, de elég ha ránézel a frissen gyantázott lábára, a szolis bronzos bőrére, a kiszedett szemöldökére, a gondosan szín szerint összeválogatott edzős felszerelésére és máris sántít a dolog. Egy magabiztos férfit, tényleg ennyire érdekel a környezete visszajelzése? Hát lófaszt.

Nem mondom, hogy egy férfi legyen ápolatlan, de amit manapság látok az már kicsit túlzás. És ezt mi basztuk el. Mi és a szépségipar, aki már nem tud elég bőrt lenyúzni az önbizalom hiányos kamaszlányokról, és megkeseredett klimaxoló nőkről, így hát el kellett bizonytalanítani még egy kiaknázatlan társadalmi szegmenst.

Nem kaphatsz meg mindent. Ez nagyban igaz a párkapcsolatokra is. Én az előző párkapcsolataimból levonva a tanulságot, két férfitípust különbözetetek meg. Vannak a céltudatos kemény férfiak és az érzelmesek.

Nincs olyan, hogy valaki mindkettő. A céltudatos kemény férfiak, mennek előre és törik az utat, megteremtik az egzisztenciát de ne várd tőlük, hogy romantikus ódát írjanak hozzád és szerelmeskedjetek. A másik típussal érzed, hogy megvan az összhang, azt a zenét szereti amit te, vesz neked virágot, dalt ír neked gitáron, de soha nem lesz rá alkalmas, hogy átgázoljon másokon a céljai elérésének érdekében, mert túl empatikus hozzá, így mindig beosztott lesz, és mindig lesznek anyagi problémáitok. Hacsak nem lesz világhírű művész, de lássuk be ez legtöbbször úgy végződik, hogy egy életen át álmodozik, és 45 évesen alapít egy garázsbandát amivel fellépnek a falunapokon.

Nem mondom, hogy egy kemény férfi nem bújik oda a barátnőjéhez, de egy kicsit mindig is távolság tartó. Nem fogod rávenni a tantrikus szexre, a párkapcsolati terápiára és egyéb buziságokra. Igen, ezt a szót sokszor fogod hallani tőle. Ez olyan buziság.

A kérdés, hogy neked mi a prioritás. Az anyagiak vagy az érzelmek.

Sokszor eszembe jut, és a mai napig nem tudtam megválaszolni. Vajon akkor látjuk jobban a másikat, mikor a kapcsolat kezdetén vagyunk, vagy a végén? Az elején vajon, meglátjuk a benne rejlő rejtett potenciált és kiaknázatlan lehetőségeket vagy csak simán kiszínezzük és olyan tulajdonságokat képzelünk bele amik nem valósak?

A nők annyit olvasnak arról, hogy hogy tegyük jobbá a kapcsolatunkat, de férfiakat még nem láttam erről olvasni. Például éveken keresztül építed az önbizalmát, tolod előre, igen drágám képes vagy rá vágj bele, nem a méret a lényeg, az 5 perc az teljesen normális nem is vagy gyorstüzelő, még a viták alkalmával is vigyázol nehogy olyan sebet ejts ami maradandó. Mer tudod ha letöröd az egóját, keres egy 16 éves kislányt aki úgy néz rá mintha az ő seggéből sütne a nap, és te jóóó ég egy igazi bmw-vel jársz, de menő, és olyan hálás egy mekis nagy menüért mintha a ritzbe vitte volna.

Szóval ha túltolod az egóját a végén annyira elkezdi érezni magát, hogy már te sem vagy elég jó neki, és dobja a csontodat.. És akkor jön az, hogy otthon ülsz és azt gondolod, bassza meg egy szörnyet neveltem...