Van az úgy, hogy az élet bebizonyítja, hogy mit tudjuk legkevésbé mi a jó nekünk, vagy hogy mi tenne minket igazán boldoggá. Meséltem már a srácról, akibe halálosan szerelmes voltam gimiben, és aki a mai napig néha feltűnik az álmaimban, ugye? Nos, ez a bejegyzés róla fog szólni, és arról hogy találkoztunk 8 év után.

A haza költözésem egyik kellemes velejárója volt, hogy közel volt a sziget, így már nem kellett a futópadon szenvedtetnem magam. Egyik este munka után, kinéztem az ablakon, picit lógott ugyan az eső lába, de úgy voltam vele, hogy gyorsan letudom a futást mielőtt leszakad az ég. Húztam is fel a kis futócipőmet és nekiiramodtam. Már a híd közepén elkezdett pötyögni, de nem vagyunk cukorból, egy kis eső nem tántoríthat el. Mikor kiértem szembesültem vele, hogy feltúrták a futó utat és le van zárva, így hát kénytelen voltam a betonon futni. Már épp visszafelé tartottam, mikor szembe jött egy ismerős arc. Gimis osztálytársam, nagyon jóban voltunk rég nem láttam a srácot. Nagyon megörültünk egymásnak és mondta, hogy a hétvégen pont nem messze tőlem, lesz egy koncert amire mennek, és engem is sok szeretettel várnak.

Mivel akkor még elég friss volt a szakítás, és mindent megtettem, hogy elvonjam róla a figyelmemet, illetve amúgy is régen láttam őket, így elmentem hát. Nagyon jól alakult az este, iszonyú sokat röhögtünk, sztorizgattunk, nosztalgiáztunk, és végül előjött a kinek ki tetszett gimiben. Mint fény derült rá, közelről sem volt akkora titok, hogy bele vagyok zúgva a Dávidba, mint én azt hittem anno. Na gondoltam ez fasza. Épp meséli az egyikük, hogy pár hete találkozott vele véletlenül, és hogy dumáltak, és mennyire normális kedves srác, pedig nem gondolta volna róla. Nekem mi volt az elő kérdésem ittasan? „Na és nem mondta van most barátnője?” Nagy röhögés, hát nem tudja, de reggel az első dolga lesz megírni neki, hogy én kérdezem, hogy van-e most barátnője. Szétterrorizáltam, hogy ha meg meri tenni, felszecskázom apró darabokra és a disznók elé vetem, de nem hatotta meg.

Másnap reggel 9 körül ébredezem, az első gondolatom: víííííz. Kinyúlok oldalra, de jó hogy ittasan volt annyi eszem, hogy odarakjam az ágy mellé, mert tudtam, hogy reggel dehidratált leszek. Miután leküldtem egy liter vizet, hallom hogy sípol a tüdőm….bazdki mennyit dohányozhattam az éjjel? Aztán bevillan egy röhögő fej…. ooooh..neeee…… Eszembe jut, hogy ez lehet tényleg lesz akkora kis tűzmester, hogy megírja neki. Agyalok… Ez felettébb kínos. Végül arra jutottam, hogy a legkevésbé talán az lesz a ciki, ha felnőtt módjára elébe megyek a dolgoknak, és felkészítem rá, hogy az egyik közös ismerősünk írni fog neki, de ne vegye komolyan. Vettem egy nagy levegőt és leírtam neki a szitut. Nagy meglepetésemre szinte azonnal válaszolt is. Épp most kelt ő is. Szintén picsa másnapos. Valahol a városban keresi az autóját, mert elfelejtette, hogy hol tette le az este. És a kérdésemre válaszolva amúgy, nem nincsen barátnője. Kacsintós fej. Pulzus 200..omájgád… eszembe jut a dumb és dumberből a van esélyem című jelenet.

A suliban mindig olyan lazának tűnt és jófejnek, amolyan népszerű figura volt. Ebből kifolyólag azt hittem, hogy egy beképzelt fasz is valószínűleg, aki el van szállva magától. Erre kiderül, hogy egy tök normális, szerény, közvetlen srác, iszonyú jó humorérzékkel. Végem volt. Azon agyaltam, hogy ha tudtam volna, hogy ez ilyen egyszerűen megy, ezt már évekkel ezelőtt meg kellett volna lépnem. Hetekig dumáltunk éjjel nappal, és totál be voltam zsongva. Mármint nem is én, hanem a 14 éves énem, aki szívecskékkel rajzolta körbe a nevét a sulipadra és közben álmodozott róla, hogy ha majd egyszer szép leszek lehet, hogy elhív randizni. És hát most itt álltunk, azért azóta eléggé kikupálódtam, és elhívott, hogy találkozzunk. Azért volt bennem némi kétely, azzal kapcsolatban, hogy létezik-e egyáltalán ilyen? Mármint, nem túl szép ez ahhoz, hogy igaz legyen? Mialatt beszélgettünk sokat mesélt magáról, és egyre szimpatikusabb volt. Felelősségteljes, a munkája mellett másodállása is van, régóta nem volt már barátnője, mert mindig rossz nőt fogott ki, sok mindenhez ért, a kertészkedéstől az asztalosságon át a motorszerelésig, illetve nem hogy szerény, egyenesen önbizalom hiányos.

Most nem is az első találkozásunkról mesélnék, mert akkor moziba mentünk, és egész jól is alakult, nem sokat beszélgettünk, csak mozi után egy órát, de az tényleg vicces volt, még a sminkem is lefolyt úgy röhögtem. A második találkozó már érdekesebben alakult. Beültünk a régi sulival szemközti helyre, ahol anno mindketten sokat voltunk, persze akkor még nem együtt, hanem külön-külön társasággal. Eddig is tudtam, hogy amikor egy fiú „mindig rossz nőt fog ki”, az általában nem a lányok hibája, vagyis pontosítanék, nem csak és kizárólag az övék. Mindig kettőn áll a vásár. Elkezdtünk dumálni, munkáról, magánéletről, jövőbeli tervekről. Aztán mesélt az eddigi tapasztalatairól a nőkkel, egy-két vicces randiról és hogy melyik lányt miért pattintotta.

Az egyiknél rend volt ugyan és még főzött is neki a randin, de talált 5db üres ásványvizes üveget a nappaliban és még 3-at a hálóban, illetve mikor levetkőzött a csaj, nem hajtotta össze a ruháját. Válóok. A másik lányt, mikor először áthívta magához, épp ott voltak a barátai, mind fiú, akikkel hímsoviniszta vicceket meséltek, és arról tréfálkoztak kit hogy basztak meg, amire a lány picit húzta a száját, gondolom nem így képzelte el az első közös estét, és mindennek a tetejébe mikor az egyik barátja kért egy sört a csaj mögötti hűtőből, az nem hogy hátrafordult volna, hogy odaadja neki, hanem, neki kellett odamenni és kivenni. ( Megjegyezném a csaj akkor volt ott először, nem ő volt a házigazda, szerintem fingja sem volt róla hol van a hűtő.) Volt egy másik lány, akivel pár hónapig voltak együtt, de vendégként viselkedett náluk és nem állt neki magától ablakot pucolni, meg parkettát vikszolni. Volt még egy csaj, ott azért telt be a pohár, mert mikor egy tó mellett álltak, viccesen meglökte picit a srácot. Mikor ideért a történetben, elkezdett hisztériás rohamot kapni, annyira beleélte magát a helyzetbe újra, hogy ki csinál ilyet, de most komolyan, szerinted ez vicces???!! És egy csomó olyan lány aki tetszett neki, de kiderült róluk, hogy mind kurvák, mert már más barátjának is megvoltak. Ami mondjuk szerintem nem is olyan furcsa, tekintve hogy egy viszonylag belterjes kistelepülésen lakik a halál faszán. A sokadik történet után kezdett körvonalazódni, hogy milyen is számára az ideális nő. Legyen olyan, mint az anyukája, nagyon házias, tüchtig, rendszerető, ugrálja körül, mindemellett nézzen ki jól, ne legyen követelőző és törődjön bele, hogy ő egy elfoglalt ember, és van hogy csak heti pár órát ér rá. Legyen egy vérmes kis kurva az ágyban, nagy tapasztalattal, aki minden vágyát teljesíti, mindezt úgy hogy közben még lehetőleg szűz, vagy maximum 1 barátja volt ezelőtt. Nagyon szeresse a családját és repessen a gondolattól, hogy le kell ülni társasozni a famíliával mikor átmegy hozzájuk, hogy együtt legyenek, és ne zavartassa magát szex közben, hogy anyós pajti másfél méterre tőlük egy szobával arrébb épp a Heti hetest nézni.

Mivel úgy éreztem, ezeknek a kritériumoknak nem teszek eleget, ezért nem is lett folytatása az estének és egy picit rossz szájízzel távoztam. Kiábrándultam. Tényleg ez lenne ő? Egy megkeseredett, besavanyodott, habzó szájjal minden nőt lekurvázó niemand aki az anyjával lakik és folyton azon rinyál, hogy őt minden nő átbassza és kihasználja? Nem erre számítottam. Na mindegy, hát erre mondják, hogy minden jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának.