„A nők egy külön állatfaj” – mondja mindig a párom.

Szerintem, ez nem feltétlenül igaz, csak egy kicsit máshogy van bekötve az agyunk. Nálunk egy esemény bekövetkeztekor 10% az, ami valójában történik és 90% az, ahogyan ezt megéljük. Az hogy ezt a dolgot hogyan éljük meg, abban közrejátszanak a félelmeink, régi sérelmeink és megaláztatásaink, egyebek. Egy férfinél, ha valami történik, azt tárgyilagosan tekinti. Egy kicsit távolabbról nézni, összefüggéseiben látja a dolgot. Látja a problémát és keres rá egy megoldást. Minden az ami. Nincsenek mögöttes tartalmak, rejtett jelentések, lehetséges kimenetelek. Az alma az alma. A szék meg egy szék.

Ezért mondják hogy a nők bolhából csinálnak elefántot és „túlreagálnak” mindent. Mert nekik egyszerűen hiányoznak az érzékelő receptoraik ehhez a fajta gondolkodásmódhoz. Mintha egy szaglóhám nélküli embernek próbálnád meg leírni, a csirkepörkölt illatát, te tudod milyen összetett ő meg rávágja, hogy hülyeség a pörköltnek nincs is illata. Mert sose érezte azt se tudja milyen. Ez az ő igazsága, nem fogod tudni meggyőzni a sajátodról.

Mondok erre egy példát, ami szerintem tökéletesen leírja a két nem közti különbséget és hogy mit összesakkozik egy nő fejben mire a száján csak egy sértődött, „nekem mindegy, csinálj amit akarsz” jön ki, a pali meg a falat kaparja az újabb érthetetlen női hisztitől.

Évek óta tervezgetjük, hogy elköltözünk egy nagyobb lakásba. Adódott is egy lehetőség pár hónapja. Párom egyik barátjának, volt érdekeltsége egy újépítésű társasházban, pár km-re Budapesttől. Erről a bizonyos barátjáról tudni kell, hogy nagyon hasonlít rá, egészen hasonló kaliber, csak egy pár évvel idősebb és kevésbé jó a teste. Na már most, szépen körbe vezetett minket, egész pofás kis kecó volt. Majd csak úgy mellékesen felvetődött, hogy a mellettünk lévő lakás a volt csajáé akit ide paterolt ki a gyerekkel, mert nemrég szétmentek.

Bumm. Pánik, gyomorgörcs. Elkezdtek pörögni a fejemben az események. Láttam már a nőt, egyszer találkoztunk egy kertiparty-n, anno emlékszem még meg is jegyeztem magamnak, hogy az tuti nem az ő gyereke, hanem biztos a pasi előző házasságából van, mert nincs nő aki így nézzen ki szülés után. Hát van. Szóval fiatal, szőke, csinos, szilikon mell soroljam? A kislány meg egy tüneményes szőke, angyalfürtös kis puttó. Mit akar egy egyedül álló anyuka, akit most hagytak el? Hát egy új apucit a lányának. Aztán eszembe jutott egy régebbi beszélgetésünk a párommal. Mondtam neki, hogy más gyerekét felnevelni, az olyan mintha valakinek az elmentett játékát folytatnád Xboxon. Erre ő azt mondta, hogy neki semmi ellenérzése nincs ezzel kapcsolatban, ő simán felnevelné más gyerekét, végül is mit tehet róla a gyerek, hogy elhagyta az apja? Ehhez hozzájön, hogy évek óta mondogatja nekem, hogy ő most már nagyon vágyik egy gyerekre, lehetőleg kislányra.

Szóval a fejemben gyorsan le is játszottam, hogy ebben az esetben, hogy találkozik a kereslet kínálat. Itthon ülő MILF akinek az én barátom minőségi csere lenne az előzőhöz képest, mivel családcentrikus, gondoskodó és imádná a kislányát, plusz még jobban is néz ki mint az előző élettársa. Én elmegyek reggel dolgozni, őket meg egy ajtó választja el egymástól. Mivel a barátom kötetlen munkaidőben dolgozik, így ő is gyakran itthon van napközben. Kihez menne át a kis elszánt vérmes hölgyemény, hogy beprogramozza a DVD-t és kicserélje a villanykörtét? Hát a kedves szomszédhoz. És ismerem annyira a barátomat, hogy ő az elveszett nők védőszentje, mindenkit támogat és segít aki rászorul. Ezzel sokan visszaéltek már, hogy a sajnálatára apellálva kihasználják. És sajnos túl jól ismerem a nőket is, hogy bármit bevetnek a cél érdekében, ha az érdekük úgy kívánja.

Mindez olyan 10 másodperc alatt zajlott le a fejemben. És mikor megkérdezte a barátom, hogy mi a véleményem a lakásról, hát elmondtam. Kicsik az ablakok, sötétek a szobák, a hátsókertre néz a terasz, rossz a fekvése, nem jó csí, messze van, sok lesz a benzin költség, ha innen járunk be, ha bemegyek meginni egy koktélt ide hazataxizni csilliárd, meg úgy amblokk nem a mi stílusunk, találunk ennél jobbat is hidd el.

Ő mit látott ebből az egészből? Hogy végre van egy jó ár-érték arányú lakás, és a barátnője hisztizik és nem tetszik neki, a finnyás nénikéjét, hogy neki semmi se jó és még a szar is ízetlen. Hülye nők. Nem tudnak racionálisan gondolkodni.

Vallottam volna be? Lehülyéz, hogy feleslegesen aggódok emiatt, mert engem szeret. De már bele is ültettem a bogarat a fülébe, hogy magam fölé pozícionáltam a nőt, és hogy bizonytalan vagyok a képességeimben és a kapcsolatunkban, és nem érzem magam elég jó nőnek ahhoz, hogy a másikkal szemben meg tudjam tartani. Tudat alatt ezt éreztettem volna vele. Hogy a régi ladája aggódik, hogy lecserélik egy porschéra és joggal.

Ugyanilyen jó példa a nők irracionális érzelmi kitöréseire, hogy ha például a jelenlegi párom le „pufifánk”-oz vagy megjegyzi, hogy fujj de büdös bagó szagod van, nem adok puszit, miért esik nekem olyan rosszul. Az ő szemszögéből az első egy kis vicces csipkelődés, ami nem komoly, hiszen ha nem néznék ki jól, nem lenne velem, a saját bevallása szerint. A cigi szagot meg utálja, mivel soha nem dohányzott, sportember, és amúgy is le kéne már szoknom, mert egészségtelen és szétbassza az érhálózatot. Amit viszont nem tud, hogy amint kiejt egy ilyen mondatot a száján, visszaugrok 8 évet az időben, mikor egy kis buzi törpediktátor ( az első szerelmem ), 2 éven át egzecíroztatott és minden héten ráállított a mérlegre, hogy ha 60 kiló fölé megyek, szakít velem, mert ő nem jár kövér lánnyal. Illetve az elején még nem zavarta, hogy dohányzom, majd mondta, hogy jó lenne, ha akkor nem gyújtanék rá mikor együtt vagyunk, majd jó lenne ha csak napi 3 szálat szívnék és a végén oda jutottunk hogy: ha még egyszer rágyújtasz szakítok veled! Így mielőtt találkoztunk, egy kendővel a fejemen, gumikesztyűben szívtam a cigit az ablakból kilógva, utána alkoholos kézfertőtlenítő, szappan, ecetes víz és 3x fogmosás, szájvíz, rágó. Mai fejjel persze, az első ilyen megnyilvánulásnál, fölállnék és megköszönném a részvételt, de akkor még 17 voltam, első párkapcsolat, szerelmes és addig mondogatta, hogy rajta kívül nem kellenék senkinek, amíg nullára sebződött az önbizalmam és inkább tűrtem. Szóval egy-egy pufifánkál nem tudja, milyen érzelmi lavinát indít el bennem. Egyből jön a nem nem nem nem nem történhet ez megint, úristen nem ezen már túl vagyok, nem akarom hogy ez legyen megint. Az előző párkapcsolati sérelmeket sokszor a következőben toroljuk meg egy tök ártatlan emberen. Miért őt büntetem az előző hülyeségéért? Mert akkor gyáva voltam kiállni magamért, és sosem toroltam meg rajta, nem kapott egy árva monoklit se a szemétségeiért, bár mindenkivel azt lehet megtenni, amit hagy, és jelen esetben nem az a szemét, aki ilyet csinál, hanem az a hülye birka, aki hagyja magát. És ezért van, hogy mivel akkor, gyáva és kiszolgáltatott voltam, és tanultam belőle, most hogy már nem vagyok az, ösztönösen, ötszörös tűzerővel támadok minden hasonló szituációban és ezt hívják úgy, hogy irracionális női drámázás és hiszti.